Diákélet a fellegvárban

Természetesen a régi pataki diákvilágnak az akkori társadalmi rendszer velejárójaként megvoltak a maga feudális formái, kötöttségei, hiszen a diáktársadalom három rétegből tevődött össze: úrfiakból, közrendűekből és inasdiákokból.

Az úrfiak a földbirtokosok, főnemesek gyermekei voltak, akik számára szüleik saját házat építettek Patakon. Egy ilyen hajdani diákkvártély ma is lakásul szolgáló épület.

A múlt század elején Vay Ábrahám építtette a saját és a rokon gyermekek számára, pataki diákoskodásuk idejére. A négyszintes, toronyszerű házat, amely az első emeletes épület volt Patakon, ma is „fellegvárnak" nevezik.

Az úri fiúknak külön nevelőjük és őket kiszolgáló inasdiákjuk volt. A közrendűt más néven zacskós, batyus vagy tarisznyás diáknak is nevezték. Kisnemesek, polgárok, hivatalnokok gyermekei voltak, akik zacskóban, batyuban, tarisznyában hozták magukkal a levesbe való száraztésztát, lisztet, babot, borsót, lencsét, cserépszilkében a zsírt, lekvárt. Közösen fogadtak egy fözőasszonyt, kokvát, aki sütött-főzött nekik.

A harmadikféle diák, akinek a sorsa a legnehezebb volt: az inasdiák vagy szolgadiák. Az úrfi fiúkat és azok nevelőit vagy több közrendű diákot szolgáltak ki. Már a kollégiumba Jövetelük is többnyire csak úgy vált lehetővé, hogy az úrfik szülei felfogadták őket Patakra kerülő fiaik mellé szolgadiáknak. Tudtak takarítani, vizet hordani, kályhába fűteni, csizmát, ruhát tisztítani,

s tudtak, legjobban ők tudtak, tanulni.

Pe­dig - amint a kollégium híressé vált egykori szolgadiákja, Tompa Mihály visszaemlékezik rá - gyakran csak a kívülről fűthető kályha előterében meghúzódva, a tűz fényénél jutott nekik hely a tanulásra.

Forrás: Honismeret, 1983 (11. évfolyam)

9. HAGYOMÁNY• Hegyi József: Pataki diákvilág a régi századokban (5_28. oldal)