Lepedőt kötöttek az ablakvasra s azon ereszkedtek le az utcára egy, egy kis parázs mulatásra...

A naplóban azonban az is ott áll, hogy Kövynél szorgalamatosan hallgatták a just és valóban mulatozásaik dacára is kiváló diáksereg volt az a régi. Egyes főrendű családok nemcsak háztartást rendeztek be Patakon tanuló fiaiknak, de házat is vettek.

Ilyen volt a Vay-ház. A húszas és a harmincas években Vay Ábrahámnak, a híres beregi adminisztrátornak a fiai laktak benne. Több emeletre osztotta be Vay Ábrahám a házát. Feljebb laktak a fiúk, lejjebb a nevelők, hogy ki ne szökhessen a siserahad, vélekedék az excellenciás úr. De bizony a fiúk túljártak a nevelők eszén.

Lepedőt kötöttek az ablakvasra s azon ereszkedtek le az utcára egy, egy kis parázs mulatásra...

A legidősebb, Dániel, kivaló tudású, lángeszű ifjú volt. Mint jurista Kövyt hallgatta s a híres professzor egyszer fogadott, hogy akármily szót ád föl Vay Daninak, a legremekebb beszédet rögtönzi.

Aztán föladta azt a szót, hogy citrom. Dani nekikerült a déli tájaknak, Formosa szigetének, megjegyezve, hogy a tengődő egy-kél magyar lapnak csak Formosa szigetéről s más ilyenekről szabad írni, nem pedig a sokkal égetőbb országos ügyekről s ezért is, míg szabad sajtó nem lesz, nem lesz szabad, alkotmányos Magyarország.

Ez a Vay Dániel lett a negyvenes évek pozsonyi országgyűléseinek egyik legliberálisabb szónoka s Kossuth Pesti hírlapjának legbuzgóbb munkatársa.

Forrás: Új idők - 1901 7. évfolyam 27-52 szám.